Izrael és Szaúd-Arábia között a feszült kapcsolatok és az évek óta tartó ellenséges eszmecserék számos fellángolást mutattak Izrael 1948-as születése óta. Az évtizedek előrehaladtával a két közel-keleti nemzet közötti ellenségeskedés tovább nőtt Szaúd-Arábiával. következetesen elítéli Izraelt számos politikája és katonai beavatkozása miatt, de magát a közvetlen háborút nem folytatja.
Ahhoz, hogy megértsük, hogyan nőtt az idők során az Izrael és Szaúd-Arábia közötti konfliktus, 1948-ban kell kezdenünk, amikor Izrael kikiáltotta függetlenségét. Ezt követték a zsidó állam és a környező arab nemzetek között vívott háborúk, amelyekben sem Izrael, sem a legtöbb arab ország nem aratott egyértelmű győzelmet, hanem az 1967-es hatnapos háborúig tartó ellenségeskedés beszüntetéséhez vezetett.
Ebben a háborúban Izrael átvette Ciszjordániát, a Sínai-félszigetet és a Gázai övezetet a jordán, egyiptomi és szíriai erőktől. Noha ezzel a győzelemmel Izrael földet és katonai hatalmat is szerzett, óriási nemzetközi elítélés is érte. Ez pedig Szaúd-Arábia hosszú távú ellenségeskedéséhez vezetett Izraellel szemben.
A közvetlen konfliktusok hiánya nagyrészt annak tudható be, hogy Szaúd-Arábia az Arab Liga kulcsfontosságú tagja, valamint azon meggyőződése, hogy Izraelnek be kell tartania a Liga 2002-es arab békekezdeményezésének feltételeit. Ez a békekövetelés oda vezetett, hogy Szaúd-Arábia az évek során aktívabb és befolyásosabb szerepet játszott a tárgyalásokon, például a 2002-es Camp David-i tárgyalásokon és a legutóbbi kairói béketárgyalásokon.
Az ország kapcsolatokat épített ki amerikai politikusokkal és szervezetekkel, és következetesen olyan kétállami megoldás létrehozását szorgalmazta, amelyben Izraelnek és Palesztinának is megvan a saját szuverén nemzete, véget vetve a több évtizedes erőszaknak és bizalmatlanságnak a térségben.
E látszólag csekély szerep ellenére Szaúd-Arábia hihetetlenül befolyásos szereplője a hosszan tartó izraeli-palesztina konfliktusnak. Azáltal, hogy nem hajlandó közvetlen konfliktusba bocsátkozni Izraellel, az ország kulcsfontosságú hatalomközvetítő maradt, és bizonyos szintű stabilitást biztosított a régió többi nemzete számára.
A szaúdi kormány e tárgyalások iránti elkötelezettsége néha azt eredményezte, hogy hatalmas nyomást gyakorolnak Izraelre és Palesztinára, hogy békés megoldást találjanak a konfliktusban. Az arab világban ezt gyakran Szaúd-Arábia befolyásos természetének jeleként tekintik, miközben más országok a királyságtól keresik a vezetést és az irányt egy ingatag és hosszan tartó feszültség alatt.
Kapcsolatok az Egyesült Államokkal és Oroszországgal
Szaúd-Arábia helyzetét a közel-keleti konfliktusban az Egyesült Államokkal való szoros kapcsolata is befolyásolta. Az ország nagymértékben támaszkodik az Egyesült Államok katonai és diplomáciai segítségére, így számos amerikai vezetésű katonai beavatkozást támogat a térségben. Ez tovább fokozta az Izraellel fennálló feszültségeket, ami ahhoz vezetett, hogy Rijád az évek során még hangosabb kritikussá vált a zsidó állammal szemben.
Emellett a szaúdi kormány is egyre barátibb lett Oroszországgal, a két ország kifejezte készségét az együttműködésre az izraeli-palesztinai konfliktushoz és azon túlmenően is. Ezt egyes elemzők a térségben való fokozott együttműködés jeleként ünnepelték, bár a kritikusok azt is kijelentették, hogy ez további destabilizációhoz vezethet a Közel-Keleten.
Szaúd-Arábia és Irán
Szaúd-Arábia álláspontját az izraeli-palesztinai konfliktussal kapcsolatban befolyásoló másik kulcsfontosságú tényező a szomszédos Iránnal való kapcsolata. Szaúd-Arábia és Irán viszonya mindig is feszült volt, és tovább bonyolította a konfliktussal kapcsolatos homlokegyenest ellentétes nézeteik. Míg Szaúd-Arábia és más szunnita arab országok nagyrészt a palesztinok oldalára álltak, és ellenezték Izrael lépéseit, Irán hangos támogatója volt a palesztin ügynek, és gyakran sürgette állampolgárait, hogy fogjanak fegyvert Izrael ellen.
Ez olyan helyzetet teremtett, amelyben Irán és Szaúd-Arábia közvetlen és közvetett konfliktusba keveredett egymással Izrael-Palesztina ügyében, ahol az előbbi a térség fegyvereseit támogatja, utóbbi pedig a békés megoldásra törekszik. Ez arra kényszerítette Rijádot, hogy óvatosabban közelítse meg a konfliktust, gyakran megtagadva a közvetlen konfliktusba bocsátkozást Izraellel, de diplomáciai nyomást is alkalmazva megpróbálja elérni céljait.
Szaúd-Arábia és az emberi jogok
A szaúdi kormány Izraellel kapcsolatos politikáját is erősen kritizálták amiatt, hogy nem támogatja az emberi jogokat a térségben. Ez különösen abban mutatkozott meg, hogy az ország hallgatólagosan támogatja az izraeli kormány elnyomó megszállási politikáját a palesztin területeken, ahol emberek ezrei költöztek el.
Szaúd-Arábiát gyakran vádolják azzal, hogy pénzügyi és diplomáciai támogatást nyújt olyan csoportoknak, mint a Hamász, amelyet a nemzetközi közösségben sokan terrorszervezetnek tartanak. Ezeket a vádakat erősen vitatták a kormány és támogatói, akik azzal érvelnek, hogy az ország csupán támogatást próbál nyújtani a palesztin népnek az izraeli megszállás elleni harcában.
Regionális reakciók Szaúd-Arábiára
A szaúdi kormány álláspontjával kapcsolatos kritikák ellenére a térség más országai egyre inkább elfogadják az ország álláspontját. Ez részben az egyes arab országok és Izrael közötti kapcsolatok javulásának volt köszönhető, ami azt tapasztalta, hogy az előbbiek bizonyos szintű elismerést nyújtottak a zsidó államnak.
Ugyanakkor a lakosság egyes szegmenseiben az a meggyőződés is erősödik, hogy a szaúdi kormány álláspontja a konfliktussal kapcsolatban nemcsak szükséges, hanem hatékony is a békés megoldás előmozdításában. Ezt tovább erősítette az ország szerepe az olyan kezdeményezésekben, mint a 2002-es arab békekezdeményezés és a legutóbbi kairói béketárgyalások.
Lehetséges jövőbeli forgatókönyvek
A jelenlegi helyzet Izrael és Szaúd-Arábia között továbbra is feszült, mégis úgy tűnik, hogy mindkét ország lassan elindul a béke felé. Szaúd-Arábia többször is kifejezte elkötelezettségét a kétállami megoldás és a palesztin állam létrehozása mellett, ennek ellenére a folyamatban való aktívabb szerepvállalás jelentős lépés lenne, amelyet a királyságnak még meg kell tennie.
Nem világos tehát, hogy az izraeli-palesztinai konfliktus jövője milyen irányba halad, bár úgy tűnik, hogy jelenleg mindkét ország a békés megoldást fogadja el egyedüli életképes lehetőségként, ez egy új fejezet kezdetét jelentheti a térségben.
